Szijasztok! ^^ Üdvözöllek benneteket, a dontforget.gp.-n. Jó helyen jársz, ha bepillantást akarsz tenni, egy 16 éves lány érzelmekkel teljes világába. A 16 éves lány nem mást mint Roni azaz Veronika. Ha tetszik amit láttok, akkor gyertek vissza máskor is, itt mindig szívesen látnak. Érezd jól magad. xoxo Roni* ^^
A mai nap... Dátum: 2010.12.26. Idő: 14:12 Zene: Kovácsovics Fruzsi - Néma volt Hangulat: szerelmes ^^ Idézet: Mindössze pár másodpercig tart, míg kimondjuk: szeretlek. Pár óráig, míg elmagyarázzuk, miért.. de egy életbe telik, míg bebizonyítjuk
mes favoris
poème du mois
Szívből
Amikor a lényed,
akkor és ott láttam,
azonnal tudtam,
Te vagy akire vártam!
Tudtam, hogy te kellesz,
most és mindörökre,
akivel az Isten,
mindig kössön össze!
Úgy léptél az életembe,
mint egy jótevő,
s most már úgy kellesz,
akár a levegő!
"Csak" azt kérem Tőled,
ha rám nézel nevess,
s hogy engem ezentúl,
mindörökre szeress!
/Baradács Anett/
amis
Jelizhetsz 100%, hogy kiteszlek!
fêtes
2010.11.02.-05. Őszi szünet 2010.12.18.-01.02. Téli szünet 2010.12.28.-29. Cegléd 2011.02.13.-02.19. Sí szünet 2011.04.21.-04.26. Tavaszi szünet
parler
page d\'information
Szerkesztő: Roni*/veronika/
Társ szerk.: nincs, de nem is lesz
Design: Roni*
Nyitás: 2010.06.17.
Zárás: nem tervezem
Téma: blog
Msn: roncika@windowslive.com
v.a.j.
Cette page a été vous
Indulás: 2010-06-16
Minden azért olyan szép, mert vége kell, hogy legyen.
Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.
Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál
Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány
Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl.
Ó...IÓ...CIÓ...ÁCIÓ...KÁCIÓ...AKÁCIÓ...VAKÁCIÓÓÓÓ!! Végre itt a nyárszünet, amit oly sokan már nagyon vártunk. :) Kezdődhet a végtelen hülyülés, partizás, haverozás, strandolás és ami a legfontosabb no suli két és fél hónapig. *-* Hát nem tök jó?
Én is végeztem már a gimi első évével... nagyon gyorsan eltelt ez a 10 hónap. :P De nem panaszkodhatok, mert csak jó pillanataim voltak. :)) Megismertem az osztályomat még jobban, barátságok kötődtek és persze szerelmek. Hol sikeresen, hol sikertelenül.
Menet közben megismerkedtem legjobb barátnőm osztályával, a Szerb Antal NYEKes csoportjával. :DD Annyi gyökér jár abba az osztályba, de akiket ismerek azokat mind egytől-egyig, imádom. :DD
Szintén ebből az osztályból találtam meg azt az embert, akit tiszta szívemből szeretek, és ez nem olyan, mint az előző kettő. Ez mélyebb, tisztább és valódibb. Sose éreztem még ilyet senki iránt. De most rátaláltam és mellette tökéletesen boldognak érzem magamat. Szeretem tiszta szívemből. :$
Idén nyáron nem megyek szinte sehová, míg a tavalyi nyarat végig táboroztam, most csak egybe megyek, akkor is az osztályommal. :) Zamárdiba megyünk... már alig várom.
Na szóval:
Oly annyira fáradt vagyok mostanában, hogy géphez ülni is fáradt vagyok... Ha hívnak a haverok, hogy "gyere ki mert nagy buli van" noszogatniuk kell, mert magamtól nem mennék ki. Az elmúlt egy hónapban míg nem frisseltem... nem is nagyon történt velem semmi, ez is egy ok volt hogy ne jöjjek fel. Viszont ez a tavaszi szünet atom jól sikeredet, kivéve pár részletet, de azt most hagyjuk ... a végére. Az egész tavaszi szünetet végig hülyültük. Végre visszatért az a nagy csapat, amiben benne voltam még a nyár közepén. Nagyon jó volt. Bár, csatlakozott néhány új gyerek is, de azok úgy ahogy normálisak. Míg a fiúk bmx-eztek, addig a lányok pletyiztek, hülyültek, kiröhögték a fiúkat mekkorákat estek, vagy éppen a barátjával enyelgett. Persze nem csak ennyiből állt az egész nap. De azok annyira nem is érdekesek. Persze volt egy pár nap mikor azt éreztem, valakit muszáj megütnöm. Az mind azért van, mert egy nap alatt pontosabban egy óra alatt csak két volt exemmel voltam egy légtérben. Volt, hogy külön-külön, vagy egyszerre mind kettő. Persze egyik sem tudott a másikról, szóval egész furán nézett ki a dolog. De valójában tegnap mikor legutoljára találkoztam valamelyikkel nem éreztem a dühöt, hogy mindjárt megütöm. Valójában tök jól elbeszélgettünk. És pont hogy ő kezdte el mondani, hogy mikor még együtt voltunk akkor és akkor mi volt. Én meg csak pislogtam, mint hal a vízben... Mást nem is nagyon tudtam volna csinálni. Semmi értelme nem lett volna felállni és megütni, mert az csak nekem jó... meg amúgy is az már elmúlt nagyon-nagyon rég. Több mint négy hónapja. Na mindegy is. Ma van a szünet utolsó napja... sajnos. Ma megtanulok, és kihajózok a srácokhoz. Hogy ma mi lesz, azt bízzuk a jövőre. ;)
Csőőő Babi néni! :DDD
Atom állat volt az április elseje. :DDD Mondjuk az nem volt vicces, hogy a kémia tanárunk dogát íratott velünk, mert megvicceltük, de az már más dolog. :DD Babának öltöztünk osztálytársaimmal. :DD Végig mentünk az ebédlőben cumival a szénkban erre mindenki... úr isten ez mi??!! hogy néznek ki ezek?? XDD ott szakadtunk a röhögéstől. :D
Ilyen bénán, még életemben nem puskáztam. :'D Föci óra eljén minden kis papírcetlit elrendeztem Fannival. Elkezdődik az óra, neki állunk a dogának, erre a puskáim sehol! O_O'' 35 percig kerestük, mikor eszembe jutott, hogy Fanni ráült. -.- xD Jó elővettük, és macska kaparással kopírozni. xD
Na így puskázzatok!!
By Roni voltam töri óráról! (WI-FI)
Annyira megvisel ez a hétvégi tanulás... Nem érzem azt, hogy huh, van még egy teljes napom pihenni, mert csak egy fél volt. Most is anya zaklat, hogy ébredjek fel és mennyek el pakolni utána meg tanulni...O_O Legszívesebben valamit falhoz vágnék... Tegnap meg nem tudom mi volt velem, de mindenkivel vezsekedtem... még barátommal sem voltam hajlandó beszélni. Milyen dolog ez?! >_<
Na megyek összepakolok, és tanulok, ismétlek, fetrengek az ágyamon... és állmodozok...
A tegnapi nap egy része gyönyörű volt. Nagyon jól éreztem magamat. De ez nem tartott mindörökké. A nap folyamán csak nem összeroppantam... Egyik barátnőm odajött hozzám és azt mondta: Jöttem elköszönni. Ilyenkor mi másra gondolna az ember mint, hogy " Szia, most köszönök, mert megyek haza." Ez még a jobbik eset... Da van, hogy a sors nagyon csúnyán elragad néhány embert. Szerintem már tudjátok mire gondolok. A lány azért jött oda hozzám, hogy elbúcsúzzon... ÖRÖKRE.
Szörnyű érzés volt, hogy egy ilyen ember aki ennyire közel áll a szívedhez, megakar halni. Egyszerűen nem tudtam mit tegyek... Hát mi mást megpróbáltam lebeszélni róla. Eleinte elég kevés esélyt láttam rá... Valahogy azt éreztem, hogy nem tehetek semmit és a legjobb dolgot hoztam ki magamból abban a pillanatban. Zokogni kezdtem. Mindenhogy próbálkoztam... magamhoz szorítottam... Hajtogattam neki, hogy számunkra (a barátainak) nagyon fontos. Folyamatosan azt mondtam, hogy én nem fogom elengedni, úgyhogy meg ne próbáljon magában kárt tenni, mert akkor én teszek kárt benne. Kemény húsz perc zokogás után ő is megtört, akkor ő vont magához, és ő mondta: Nem hagylak itt! De csak miattatok, csak miattatok nem megyek el..." Ekkor annyira megkönnyebbültem, hogy már örömömben, megkönnyebbülten sírtam tovább.
Gyorsabbra vettük a tempót, majd beértük a többieket. Közben felhívta az egyik lányt, hogy merre vannak, mert kicsit lemaradtunk. Mielőtt letette a telefont, még annyit mondott, hogy köszönje meg nekem... mindegy hogy mit csak köszönje meg!
Mikor utol értük végre őket, odaszaladtam másik barátnőmhöz, és átöleltem! És csak azt hajtogattam, hogy: Nem megy el! Itt marad! S közben újabb könnycsepp csordult végig az arcomon.
Ezt senkinek nem kívánom! Legszívesebben mindenkit magam követnék, hogy visszarántsam, ha ilyen jutna eszébe. De sajnos nem lehetek ott mindenhol. Ezért titeket kérlek, hogy ti legyetek barátaitok őrangyalai... Vigyázzatok egymásra!!!! A legfontosabb a barátság, ezt sose feledjétek! :)
Olyan szörnyen érzem magamat... Szombat déluán van, és ahelyett, hogy kint lennék a pasimmal és a barátaimmal, és Jennííék féléves évfordulóját ünnepelnénk... itthon fekszem az ágyamban betegen és lázasan...-.-" remek!
AJÁNLOM AZ OLDALT
